Tartályok szigetelése
Ebben a fejezetben írjuk le a tartályok, hőcserélők és egyéb ipari berendezések szigetelésének követelményeit. Ezen berendezések megfelelő működésének alapvető feltétele a helyes szerkezet használata, a felszerelés és a szigetelőanyag kiválasztása.
A szigetelő rendszer megtervezése függ a folyadék hőmérsékletétől, a tartály méreteitől és a környező befolyásoló tényezőktől.
Kisebb méretű tartályok és berendezések
Kisebb henger alakú felületeket lamellel vagy huzalfonatos paplannal szigetelhetünk. A megfelelő méretre szabást követően a paplannal bevonjuk a felületet. A paplan széleit szorosan összekapcsoljuk, hogy ne keletkezzenek nyílt rések, majd pántokkal rögzítjük azokat (15 mm x 0,5 mm, kb. 25 cm-es távolságban). A huzalfonatos paplant kapoccsal kell rögzíteni, mely 0,7 mm-nél nagyobb átmérőjű huzalból készült.
Ha a szigetelés több rétegű, az illesztési hézagokat a hőhidak keletkezésének elkerülése érdekében átlapolva kell kialakítani. Ha a szállított közeg hőmérséklete alacsonyabb a környezet hőmérsékleténél, fennáll a szigetelésen belüli lecsapódás veszélye. Ebben az esetben ajánlott a burkolat és a szigetelés között pára elleni védelmet alkalmazni. A vízszintesen fekvő tartályokat megfelelő távtartógyűrűs szerkezettel kell biztosítani.
Felülrt kialakítása
A burkolat egyes elemeit úgy kell beépíteni, hogy lehetővé tegyék a vízelvezetést (a tetőcserepekhez hasonlóan), legalább 50 mm-es átfedéssel.
Íves felületek lemezzel történő szigetelése
Az íves felületeket lemezekkel is szigetelhetjük. A táblázat és az ábra tartalmazza a táblák hajlításának minimális sugarait. Kisebb átmérők alkalmazása problémát okozhat a felszerelésnél.
Nagy méretű tartályok
A nagy méretű tartályokat szigetelhetjük huzalfonatos paplannal, lamellel vagy lemezekkel. A szigetelést nagyrészt fémsínek segítségével rögzítjük, távolságuk a folyadék hőmérsékletétől és a mechanikai megterhelés mértékétől függ. A köztük levő távolság legfeljebb 60 cm lehet. Lemezes szigetelés esetén minden lemezt legalább 2 sínnel kell rögzíteni.
Burkolat kialakítása
A tárolótartály mérete és a feltételezett mechanikai megterhelés alapján választunk sík (1,0-1,2 mm vastagságú) vagy strukturált felületű (0,8-0,9 mm-es vastagságú) burkolatot (a vízelvezetést biztosító elrendezéssel), legfeljebb 50 mm-es átfedéssel. Trapéz lemezburkolat esetén a függőleges átfedés szélessége legalább egy hullámnak felel meg. A trapéz- vagy sík lemezburkolatokat támasztószerkezettel kell biztosítani. A burkolatok alakja és típusa a folyadék hőmérsékletétől és a szigetelés vastagságától függ.
Tartályok teteje
A tartályok tetejét lemezekkel szigeteljük, melyek típusa a feltételezett megterheléstől függ. Ha gyakori karbantartást feltételezhető, ajánlatos keményebb lemezeket választani. A szigetelés a burkolatot tartó szelvények közé kerül. A szelvények magasságának egyeznie kell a szigetelés vastagságával. A szelvényeket a tartály tetejéhez hegesztéssel vagy csavarokkal kell rögzíteni.
A burkolatot úgy kell kialakítani, hogy minden lemez legalább 50 mm-es átfedésben legyen, ami meggátolja a víz
behatolását. A burkolatot az átfedésnél szegecsekkel rögzítjük a szelvényekhez. Hogy a víz ne szivárogjon be a lemezek illeszkedésénél (az átfedéseknél), a hézagokat tartósan rugalmas, reakciósemleges kittel kell kitölteni. A hőmérsékleti hatások eltérő deformáló hatásai miatt a fedőburkolatot nem célszerű összeépíteni az oldalfalak burkolatával.
