Szigetelés, amely lélegzik
A „falak lélegzése” egy közkedvelt frázis, amely a valóságban nem a levegő, hanem a nedvesség falon keresztüli átjutására utal (a levegő páratartalmának csökkentése).
A kellemes közérzethez fontos, hogy a levegő páratartalmának értéke bizonyos határok között mozogjon.
Az elégtelenül szigetelt, túlfűtött és túlságosan gyakran szellőztetett házakban gondot okozhat a száraz levegő.
A levegő magas relatív páratartalma elsősorban télen jelenthet gondot, amikor nincs biztosítva elegendő szellőzés; a probléma ebben az esetben is az elégtelenül szigetelt házakat érinti, ahol nyirkos részek és penész kialakulása fenyeget.
Noha sokfajta szigetelőanyag hosszú éveken keresztül probléma nélkül alkalmazható, beleértve a zárt szerkezetű műanyaghabokat is, de gondolni kell óvintézkedésekre is:
- a zárt szerkezetű műanyaghabbal szigetelt épületekből nehezebb a felgyülemlett belső nedvesség elvezetése, amire pl. vízszivárgás esetén kerülhet sor;
- a szigetelés tervezetének számítása átlagos körülményekből indul ki, bizonyos helyiségekben viszont folyamatosan átlagon felüli a levegő hőmérséklete;
- magas diffúziós ellenállású műanyaghabbal való szigetelés esetén a régebbi épületeknél váratlanul problémát jelenthet a falak nyirkossága, amely korábban nem látszott;
- az új épületeknél szükséges elegendő időt hagyni és szabad utat biztosítani a falak és a padlók technológiai nedvességének kiszellőzéséhez;
- a falszerkezetben felgyülemlő nedvességre a faházak különösen érzékenyek.
