Az Európai Unió szabványai
A tűzveszélyt általában két kifejezéssel szokták meghatározni:
- Tűzveszélyesség: egy anyag azon viselkedése, amellyel hozzájárul saját bomlása által ahhoz a tűzhöz, aminek ki van téve.
- Tűzállóság: Egy tárgynak azon képessége, hogy egy szabványos tűzállósági vizsgálatban egy meghatározott időtartamig teljesíti a megkövetelt stabilitási és/vagy integritási, és/vagy hőszigetelési, és/vagy más elvárt követelményeket.
(az MSZ EN ISO 13943/1999 által leírt meghatározás: Tűzbiztonság. Szótár)
Különös esetekben a fent említett területeket más jellemzőkkel is ki lehet egészíteni, mint pl. a tűzterjedés a tető külső részén vagy a függőleges tűzterjedés az épület homlokzatán.
A fogalmak zavarában
A XX. század második felében az építőanyagokra szinte minden európai állam saját nemzeti szabályrendszert és osztályozást hozott létre. A több mint 35 különböző nemzeti szabvány a fogyasztókat és a gyártókat egyaránt összezavarta. Egyes szabványok ráadásul ellentétben voltak egymással – egy bizonyos anyag az egyik államban veszélyesnek volt jelölve, míg a másikban a biztonságos kategóriába tartozott.
Az összhang megteremtése
Az Európai Bizottság tíz éve döntött úgy, hogy összhangot alakít ki az Európai Unió piacán kapható összes építőipari termék vizsgáinak és osztályozásainak szabványai között. A harmonizáció eredményeként két szabvány lépett érvénybe: az egyik az anyagok tűzzel szembeni viselkedését, míg a másik a szerkezeti elemek tűzállóságát vizsgálja.
