Tűzveszélyesség
A tűzzel szembeni viselkedés vizsgálatainak célja megállapítani, az érintett anyag miként járul hozzá a tűzhöz. A tűzzel szembeni viselkedés osztályozásának Európai Unió által meghatározott kritériuma magában foglalja az anyag hőfelszabadulási sebességét, a hőkibocsátás mértékét, a lángterjedés mértékét, a képződő füst- és a mérgező gázok mennyiségét és az égve csepegő részecskék keletkezését, vagy ezek kombinációját a biztonság szempontjából. Ezek a jellemzők mindössze négy harmonizált, rövid vizsgálati teszt, és egy hosszabb vizsgálati teszt alapján végrehajtott referenciavizsgálat során kerülnek meghatározásra.
Az építőanyagok tűzvédelmi osztályba sorolása
Az építőanyagokat a tűzvédelmi előírások alkalmazása szempontjából, a tűzveszélyességi anyagvizsgálatokban kapott mérési adatok, valamint meghatározott paraméterek, és az osztályba sorolással kapcsolatos szabványban rögzített besorolási kritériumok alapján, tűzvédelmi osztályokba sorolják.
Az MSZ EN 13501-1 szabvány táblázatos formában tartalmazza azokat a szempontokat, melyek szerint az osztályba sorolás elvégezhető. A szabvány 7-7 osztályt különböztet meg általában az építési anyagok (kivéve a padlóburkolatok) és a padlóburkolatok vonatkozásában. Ezen osztályokat a következőképpen jelölik:
- A1; A2; B; C; D; E; F
- A1fl; A2 fl; B fl; C fl; D fl; E fl; F fl
A fő tűzvédelmi osztályok meghatározása mellett a füstfejlesztés és az égve csepegés kritériumainak figyelembe vételével további alkategóriákat határoznak meg:
- a füstképződési kategóriák jelzései: s1; s2; s3
- az égve csepegési kategóriák jelzései: d0, d1, d2
Az uniós tűzvédelmi osztályba sorolás alapján a Rockwool kőzetgyapot a legmagasabb/legbiztonságosabb „A1” kategóriába tartozik.
A piacon elérhető, műanyaghabokból készült hőszigetelő anyagok legtöbbje a kevésbé biztonságos D és E kategóriákba van besorolva.
Füst
A tűzesetek áldozatainak kétharmada a tűz során keletkező füst mérgező hatása miatt veszti életét. Az A2-től D kategóriáig besorolt termékeket füstfejlesztő képesség szempontjából három csoportra osztjuk: s1 – egyáltalán nem vagy minimális mennyiségű füstöt kibocsátó termékek; s2 - közepesen sűrű füstöt kibocsátó termékek; s3 – nagy mennyiségű füstöt kibocsátó anyagok, amelyek jelentősen megnehezítik a személyek kimenekítését az égő épületekből.
Égve csepegő részecskék
Az égve csepegő részecskék égési sérüléseket okozhatnak és elősegíthetik a tűz továbbterjedését. Az A2-től D kategóriáig besorolt termékeket égve csepegés szempontjából három csoportra osztjuk. A d0 csoportba azok a termékek tartoznak, amelyek mindössze minimális mennyiségben vagy egyáltalán nem termelnek égő cseppeket vagy részecskéket. Amennyiben az égő cseppek vagy részecskék 10 másodpercnél rövidebb ideig égnek, a termék a d1 kategóriába tartozik. 10 másodpercet meghaladó égés esetén a termék a d2 kategóriába tartozik.
Fontos megjegyezni, hogy a d0-tól d2-ig terjedő kategóriákat ún. „small-scale” tesztek során határozzák meg, és kizárólag a falszerkezetek vizsgálatára szolgál. Ez az osztályozás nem alkalmazható a tető- és födémszerkezetek, ill. az azok részét képező anyagok besorolására.
AZ ÉPÜLETSZERKEZETEK TŰZÁLLÓSÁGI TELJESÍTMÉNYÉNEK JELLEMZŐI
Az épületszerkezetek tűzállósági teljesítményét szabványos laboratóriumi vizsgálatokkal, vagy a méretezési műszaki specifikációban (Eurocode szabványsorozatban) található számítási módszerek alkalmazásával kell meghatározni.
Megjegyzés: a termékek forgalmazásához kibocsátott engedélyek (építőipari műszaki engedély – ÉME, európai műszaki engedély ETA), valamint az ÉMI által kibocsátott igazolás (tűzvédelmi megfelelőségi igazolás – TMI) a tűzvédelmi osztályt, valamint tűzállósági teljesítmény-jellemzőket tartalmazzák.
6.1. Jelölések, jelmagyarázat
R – teherhordó képesség: a szerkezeti elemek azon képessége, hogy egy bizonyos ideig, egy vagy több oldalukon fennálló, meghatározott mechanikai igénybevétel mellett, ellenállnak a tűz hatásának szerkezeti stabilitásuk bármilyen vesztesége nélkül.
E – integritás: az épületszerkezetnek egy elválasztó funkcióval rendelkező olyan képessége, hogy tűznek az egyik oldalán történő kitéttel szemben ellenáll anélkül, hogy a tűz, a lángok, vagy a forró gázok átjutása következtében átterjedne a másik oldalra, s azok vagy a ki nem tett felületen, vagy a felülettel szomszédos bármely anyagon gyulladást okozhatnának.
I – szigetelés: az épületszerkezet azon képessége, hogy ellenáll a csak egyik oldalon bekövetkező tűznek anélkül, hogy szignifikáns hőátadás eredményeként a tűz átjutása bekövetkezne a tűznek kitett felületről a tűznek ki nem tett felületre.
W – sugárzás: az épületszerkezeti elemek azon képessége, amely egy oldalon történő tűzkitét esetén, vagy a szerkezeten keresztül, vagy a ki nem tett felülettől a szomszédos anyagok felé irányuló jelentős hősugárzás csökkentése eredményeként, csökkenti a tűz átmenetének valószínűségét.
M – mechanikai hatás: az épületszerkezeteknek az a képessége, hogy ütésnek ellenállnak abban az esetben, ha a tűzben egy másik komponens szerkezeti hibája következtében az illető szerkezethez ütődik.
C – önzáródás: egy ajtó- vagy egy zsaluszerkezet azon képessége, hogy automatikusan becsukódik, s ez által lezár egy nyílást.
S – füstáteresztés: épületszerkezetek azon képessége, hogy csökkentik, vagy eliminálják a gázok, vagy a füst átjutását az épületszerkezet egyik oldaláról a másikra.
G – „koromtűz”-zel szembeni ellenálló képesség: kémények és égéstermék-elvezetők ellenálló képessége koromlerakódásból származó tűzzel szemben.
P vagy PH – üzemképesség fenntartása: kábelek áramellátási és/vagy jelátviteli képességének folyamatos fennmaradása tűz esetén.
K – tűzvédő képesség: fal- és mennyezetburkolatok, valamint álmennyezetek azon képessége, amely a mögöttük/fölöttük lévő anyagnak egy bizonyos ideig védelmet biztosít tűzzel, szenesedéssel, és más hőkárosodással szemben.
